A három vagy többgyermekes anyák azok, akiknek a legtöbbet kell küzdeniük a talponmaradásért. Az úgynevezett »motherhood penalty«, vagyis az anyaságból fakadó munkaerőpiaci hátrány erősen érinti a három vagy többgyermekes anyákat.

Herke Boglárka, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa szerint a három vagy többgyermekes anyák azok, akiknek a legtöbbet kell küzdeniük a talponmaradásért. Az úgynevezett »motherhood penalty«, vagyis az anyaságból fakadó munkaerőpiaci hátrány erősen érinti a három vagy többgyermekes anyákat. A KSH adatai szerint például 2024-ben a 25-49 éves nők körében a gyermektelen nők 87,8 százaléka volt foglalkoztatott, a három vagy több gyermeket nevelőknek azonban csak 70,8 százaléka.

Mivel az otthoni láthatatlan munka jelentős része jellemzően a nőkre hárul, emellett három vagy több gyermek esetén a gyermekgondozási szabadságon töltött idő akár kilenc, vagy több év is lehet, a sokgyermekes anyák sokszorosan hátrányból indulnak. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik óvodás vagy annál kisebb gyermekkel, esetleg az észak-keleti, kelet-magyarországi, vagy dél-dunántúli régiókban maradnak egyedül, alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy romák.

Herke Boglárka és munkatársai, Bognár Adrienn és Szalma Ivett, 2025. februárja és októbere között számos interjút készítettek egyedülálló anyákkal, köztük nagycsaládos egyedülálló anyákkal. Ezekből a beszélgetésekből kiderül: az anyagilag rászoruló anyák minden lehetőségnek utánaolvasnak és keresik azokat a támogatásokat is, amelyek nem kifejezetten az egyedülálló szülőség jogán, hanem akár rászorultsági elven, nagycsaládos lét alapján vagy a gyermek valamilyen betegsége kapcsán járnak. Ugyanakkor az interjúkból kirajzolódik egy igény arra, hogy az információk könnyebben hozzáférhetők legyen a kevéssé ismert, például a speciális igényű gyermekek után járó, támogatások kapcsán is.

Mint mondja, az alanyok azt is megfogalmazták továbbá, hogy

• a családi pótlék alacsony összege nem nyújt valós támogatást számukra a mindennapokban;
• a családi adókedvezményt nem (feltétlenül) tudják igénybe venni;
• nincsenek hozzáférhető lakhatási támogatások, melynek nyomán az érintettek egy része gyermekeivel együtt visszakényszerül a szülői házba vagy más családtagok otthonába.

Erős igény jelent meg továbbá egy olyan államilag támogatott gyermekfelügyeleti szolgáltatási rendszer felállására, mely akár csak néhány órára is biztonságos gyermekelhelyezést biztosít az egyedülálló szülők számára.

A teljes cikk itt hozzáférhető.