Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) 

Szociológiai Kutatóintézete 

tisztelettel meghívja 164. Jour Fixe eseményére

 

Negotiating Stuckedness: Micro-Decolonial Pedagogy and Agency in a Segregated Roma School

 

Előadók: Árendás Zsuzsanna(ELTE TK SZI); Eredics Lilla (ELTE TK SZI)

Társszerzők: Kedne Ágnes; Vidra Zsuzsanna (ELTE TK SZI)

Hozzászólók: Messing Vera (ELTE TK SZI); Keller Judit (KRTK)

Időpont: 2025. november 27. csütörtök 13:00

Helyszín: Az eseményt hibrid formában tartjuk meg.

Személyesen: Szociológiai Intézet 1097 Budapest Tóth Kálmán utca 4.;  B.1.37

Online: Zoom link: 

https://us06web.zoom.us/j/85001776505?pwd=VqkNWMKbeCdQ1buvZsyZ8kecircJjG.1

 

Meeting ID: 850 0177 6505

Passcode: 777376

Absztrakt

 

Our article examines the condition of stuckedness (Hage 2009) experienced by Roma children in a segregated Hungarian school, and the role of critical and drama pedagogy in creating moments of micro-decolonial agency. Drawing on ethnographic fieldwork, it contextualizes the school within longstanding patterns of educational segregation. Using the concept of stuckedness from critical migration studies, the article highlights how students and teachers in a segregated school experience and reflect upon restricted social mobility. Through portrayals of Roma teachers and drama educators employing methods inspired by Freire (1970) and Boal (1979), the study shows how these professionals foster positive Roma identities and temporarily disrupt structures of exclusion. While recognizing the limitations of such interventions within entrenched systemic inequalities, the article argues that these small-scale pedagogical acts provide vital spaces for self-affirmation and resilience. Ultimately, the study contributes to debates on education, decolonial strategies, and marginalized communities in Central and Eastern Europe by emphasizing how micro-decolonial agency emerges within structural constraints.

 

Cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy egy szegregált hazai iskolában a roma gyerekek helyzete miként értelmezhető „elakadásként” (stuckedness) (Hage 2009), és milyen szerepet játszik a kritikai és drámapedagógia a mozgástér, illetve a mikroszintű dekolonizációs momentumok megteremtésében. A kritikai migrációs tanulmányokból származó „elakadás” fogalmát felhasználva a cikk rávilágít arra, hogy a szegregált iskolában a diákok és a tanárok miként tapasztalják meg és hogyan reflektálnak a romák erősen korlátozott társadalmi mobilitására. A roma tanárok, valamint a Freire (1970) és Boal (1979) által inspirált drámapedagógiát alkalmazó szakemberek bemutatásán keresztül a tanulmány megmutatja, hogyan erősítik meg az oktatók a roma gyerekek pozitív identitását, és hogyan képesek ideiglenesen megbontani a kirekesztés struktúráit. Miközben elismerjük ezen beavatkozások korlátait a mélyen gyökerező rendszerszintű egyenlőtlenségek fényében, amellett érvelünk, hogy ezek a kis léptékű pedagógiai cselekvések létfontosságú tereket biztosítanak az önmegerősítéshez és a rezilienciához. Végezetül tanulmányunk hozzájárul a közép- és kelet-európai oktatásról, dekolonizációs stratégiákról és marginalizált közösségekről szóló vitákhoz azáltal, hogy elemzi a mikroszintű dekolonizáció, illetve az egyéni és csoportos ágencia (micro-decolonial agency) megjelenését a strukturális korlátok között.