Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) 
Szociológiai Kutatóintézete 
tisztelettel meghívja 181. Jour Fixe eseményére:

 

 Experiencing Welfare: How Digitalisation and Conditionality Shape Welfare Navigational Capacity in Estonia and Hungary

 

Előadók: Győry Adrienn, Kramarics Szandra (ELTE TK SZI)

Hozzászólók: Gábriel Dóra (ELTE TK SZI); Perpék Éva (ELTE TK Gyerekesély)

Időpont: 2026. október 15. csütörtök 13:00

Helyszín: Az eseményt hibrid formában tartjuk meg. 
Személyesen: Szociológiai Intézet 1097 Budapest Tóth Kálmán utca 4.;  B.1.15

Online: Zoom link: 

HAMAROSAN

 

Absztrakt 

A jóléti rendszereket leggyakrabban a szegénység csökkentésére és a munkaerő-piaci részvételre gyakorolt ​​hatásuk alapján értékelik, miközben kevesebb figyelem irányul arra, hogyan élik meg ezeket az intézkedéseket maguk az ellátottak.

Jelen tanulmány egy ERC-finanszírozású, öt országra – az Egyesült Királyságra, Észtországra, Magyarországra, Norvégiára és Spanyolországra – kiterjedő összehasonlító kutatás részeredményeit mutatja be. A vizsgálat azt elemzi, miként formálják a különböző szociális ellátórendszerek az ellátottak önbecsülését, cselekvőképesség-érzetét és általános élményeit.

A kutatás kvalitatív összehasonlító módszertant alkalmaz, amely ötvözi a digitális etnográfiát az eseményalapú interjúkkal. A különböző típusú szociális támogatásban részesülő résztvevők – akik közül sokan fogyatékossággal élnek – hat hónapon keresztül folyamatos kapcsolatban állnak a kutatókkal, dokumentálva az ellátás igénylésével és a jóléti intézményekkel való érintkezésükkel kapcsolatos legfontosabb pillanatokat.

Ez a tanulmány az észtországi és magyarországi tapasztalatokra összpontosít. Az összehasonlítás különösen releváns, mivel két posztszocialista ország szociális támogatásban részesülőinek tapasztalatait állítja középpontba.

Elemzésünk rámutat, hogy a jóléti rendszerek nem csupán erőforrás-elosztó mechanizmusokként működnek, hanem az erkölcsi megítélés és a kormányzás színterei is egyben. A nemzeti kontextusok közötti különbségek abban mutatkoznak meg, ahogyan a digitalizáció, a feltételhez kötöttség és a bürokratikus mérlegelési jogkör formálja az ellátottak igazságossággal, méltósággal és saját életük feletti kontrollal kapcsolatos érzékelését.

A kutatás interjúalanyai több olyan élményről számoltak be, amelyek a többségi társadalom számára gyakran láthatatlanok maradnak. Ilyen például az akadálymentesítés hiánya, valamint azok a helyzetek, amikor a fizikai fogyatékossággal élőket tévesen értelmi fogyatékosnak tekintik, és emiatt nem egyenrangú partnerként kezelik őket az ügyintézés vagy a szolgáltatások igénybevétele során. Több fogyatékkal élő résztvevő számára már maga az igénylési folyamat elindítása is komoly kihívást jelent, nem csupán a tényleges adminisztratív eljárás.

Bár a kutatás még folyamatban van, a magyarországi adatok már arra utalnak, hogy a fogyatékosság gyakran szorosan összefügg a szegénységgel és a társadalmi kirekesztettséggel, miközben a társadalmi felemelkedés lehetőségei korlátozottak. A résztvevők beszámolói alapján a magyar állami pénzbeli juttatások nem nyújtanak megfelelő védelmet a kiszolgáltatott helyzetű polgárok számára, a munkaerőpiac pedig csak ritkán képes integrálni a megváltozott munkaképességű személyeket.

Az egyéni élettapasztalatok előtérbe helyezésével a tanulmány hozzájárul a szegénységkutatás és a szociálpolitika azon vitáihoz, amelyek a jóléti intézkedések nem szándékolt következményeit tárgyalják.